Az első vízbeugrás mindig nagy szám

By Hegedűs Gábor

Gyere, ugorj be, a papa kedvéért!” „Ha lemész a víz alá, kapsz egy fagyit” „Mutasd meg anyának, apának, hogy milyen ügyes és bátor vagy és tedd a fejed a víz alá!” Talán sokunk számára ismerősen csengenek ezek a mondatok, gondolván, hogy ettől megjön a gyerek bátorsága és imádni fogja a vizet. Az évek során szerzett tapasztalataim szerint rá kell cáfoljak erre a tévhitre, sajnos ez a fajta “bíztatás” ritkán vált ki motivációt, sőt egyes esetben még ronthatnak is a helyzeten.

Számtalan indoka lehet annak, hogy a szülők úszásoktatásra íratják be a gyereküket, a legtöbb esetben a „minden gyereknek meg kell tanulnia úszni” dönt az oktatás mellett. Ezért is hárul az úszásoktatókra óriási felelősség, hiszen sokkal hatékonyabb az egyes úszásnemek elsajátítása, tökéletesítése, ha a lurkók szeretik a vizet és örömüket lelik a foglalkozáson.

Fontos, hogy a gyerekek a saját tempójukban haladjanak, de persze óvatosan, türelemmel azért kell őket irányítani, rávezetni, megtanítani, hogy a vízbeugrás és a víz alá bújás vicces is lehet. Pár gyereknél előfordul, hogy sokáig eltarthat, mire először önállóan behajtja a fejét a vízbe, azonban emiatt aggodalomra semmi ok, mert néhány hónap alatt meglesz az áttörés. Szó szerint ráéreznek a vízben való önfeledt játék ízére.

Az, hogy a gyerek első alkalommal rögtön bátran ugrik a vízbe, vagy csak hónapok múlva teszi a fejét a víz alá teljes mértékben egyénfüggő, vannak, akik eleve „vizikacsának” születnek és vannak, akik a Gumikacsa úszósuliban válnak azzá. ?